Azt képzeld el, hogy rodeózol a városban éjjel, épp ki akarod a fárasztó hét után szellőztetni a fejed, csend, nyugalom, és egyszer csak szembe jön egy akkora óriásplakát egy batárnagy bajszos fejjel, mint ide Jánoshalma. Azon túl, hogy kaptam egy kétoldali infarktust, azt hittem, jelenésem van, és most kívánhatok hármat.

Értem én, hogy kell a reklám (és ha már az elmúlt évek nem bizonyultak elég hosszúnak erre, most kell gyorsan a mentő B-terv is) de hogy EKKORA??? Épp elég minden fán, oszlopon ezt a fejet nézni kicsiben is, ezzel vajon mi a cél, „ekkora ígéreteink vannak, mint a fejem?”

Ennek a pénznek nem véletlenül például a mélygarázsban kéne lennie? (Még jobb lenne a plakáttal együtt, - ott legalább sötét van). Esetleg lehetne még ott lent nyitni egy jubileumi ötszázadik angol használt ruhás bóthot, ahol az okos magyaroknak dupla annyiba kerül a foltos, szakadt póló, mint Londonban ugyanaz újonnan (szégyen, de így van) de hát meg kell fizetni, hogy nagy gonddal már hordták előttünk, és mi meló volt abban a marhahúsos pitében, amivel leették?

Most megyek is, és leeszem a blúzom. Aztán kiteszem egy ötven méteres óriásplakátra, és elárverezem a saját javamra. Így, vagy úgy, de valahogy csak szakítok rajta.

Falatka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.